25. fejezet ~ Hiszi a piszi, hogy titok

Gikwang jó szorosan átölelt, én is így tettem.
- Szeretlek és nem akarlak többet elveszíteni. -mondta Gikwang, úgy hogy a feje a nyakamba volt fúrva és éreztem, meleg könnycseppeit.
- Jól hallottam az előbb? Tényleg jól hallottam? Ti most kajak együtt vagytok? Ti kis csintalanok és nem is szóltok nekünk? - lép be az ajtón HyunSeung arcán nagy vigyorral.
 - Jajj, dehogy is !- mondjuk egyszerre Gikwangal, miközben kezünkkel hadonászunk.
- Hát ebből már nem magyarázzátok ki magatokat. - jön be az ajtón Dujun és őt követi a többi fiú is.
Remek itt jobban terjednek a hírek, mint egy napilapban. Töprengtem magamban. Segélykérő nézéssel néztem Minzy felé. Kicsit tétovázott, majd hirtelen felpattant az ágyról, ahol eddig ült és megragadta a csuklóm.
-Ááá!- ordíbál- Jessica gyere gyorsan, valami belement a szemembe, operáld már ki nekem.
ezzel a lendülettel már suhantunk ki Minzy szobájából otthagyva 5 értelmetlen fejet. Gondoltam magamban most Gikwangot jól a barnában hagytam, fogok én még ezért kapni.
Beértünk a fürdőbe és én egyből kinyitottam a  számat.
- Most még is mit csinálunk? Nem mondhatjuk el mindenkinek az igazat. Így amit kitaláltunk és annyi pénzt öltünk bele most mind a semmibe fog veszni és ott vannak az álmaim is. Most nagyon ügyesnek kell lennünk, hogy mit adjunk nekik be.
- Próbálom én törni a fejem, de ez a helyzet annyira kilátástalan, nincs más választás Boomie.
- Boomie? -egy ledöbbent arc lépett be a fürdőbe.
Sajnos Minzy barátnőm nem volt annyira okos, hogy bezárja az ajtót, ha már elrángatott. Hirtelen egymásra néztünk, hogy mit tegyünk.
- Figyelj Yoseob, meg tudom magyarázni, csak kérlek egyszer bíz meg bennem, egyetlen egyszer és ne köpj be, csak hallgass végig.
Yoseob kifújta a levegőt, beadta a derekát. Hátra lépett egy lépést és kidugta fejét az ajtón.
- Nyugalom fiúk nincs baj, csak egy szempilla.- ezzel bezárta az ajtót és karba tette a kezét- na hallgatlak.
Eléggé ijesztő volt, ahogyan nézett rám. Nyeltem egy nagyot és hozzákezdtem.
- Tudd meg, hogy nagyon megbízom benned, mivel most megosztom veled egy olyan titkom amiről csak Minzy, DongWoon és Gikwang tud.
- Ahhoz képest, hogy titok elég sokan tudják.
- Igen tudom, nem voltunk elég elővigyázatosak.
- Most már tényleg szeretném tudni, ne táncoljatok tovább az idegrendszeremen.
- Oké,oké- kifújtam a levegőt- Tudod meg történt a baleset és nem mondtam el Hyunseungnak....
Elregéltem neki mindent. Baleset okát, mi történt utána, a kettős szerelemi életem, amelyből csak egy volt valódi, ki is valójában Minzy és hogy jutottam erre az átalakulásos dologra.
Mire a végére értem Yoseob egy jégcsappá dermedt, az állával pedig a padlót mosta fel.
- Boomie, még is hogy tehettél ilyeneket. Valahogy nem így ismertelek meg.
- Tudom minden bűnöm, és tisztában vagyok azzal is, hogy milyen sok hibát vétettem. Azon vagyok jelenleg, hogy mindent helyrehozzak, de ha nem állsz ki mellettem, akkor ezeket a bűnöket máshogy nem tudom helyre hozni.
Előtört belőlem a sírás. Kezem arcomba temettem. Arra lettem figyelmes, hogy két kar fonódik körbe a vállamon.
- Nyugodj meg nem mondom el senkinek se.
Állát a fejemre helyezte és simogatta a hátam.
Hirtelen nyílott az ajtó.
- Na minden rendben ...? Most kajak mi folyik itt? Most már én is kajak sorba állok, ha itt ilyen könnyen osztogatják a lányok titokban az öleléseket.-lép be Junhyung.
Most már nagyon elegem van. Itt semmit se lehet titokban tartani. Hálistennek Yoseob időbe kapcsolt.
- Csak az volt, ahogy Jessica Minzy szemében ütyködött belerúgott a kádba és megöleltem vigasztalásképpen.
Nézek rá értelmesen, hogy valami frappánsabbat nem tudott kitalálni. Na mindegy ha ennyire tellett, akkor ráhelyeselek.
- Kissé ügyetlen vagyok, jó na, nem kell így nézni.
- Oké, feltételezzük, hogy hiszek nektek, amúgy is nem nekem kell féltékenynek lennem, hanem Gikwangnak.- erre kinyújtotta a nyelvét.
-Yong JunHyung, most menekülj !- szúrós szemmel néztem rá, Elkezdett szaladni, én meg futottam utána. Konyhában értem csak utol, de ott bekövetkezett a végzetem. Junhyung elkiáltotta magát.
- Fiúk, kicsi a rakás.
Errew az összes fiú odacsődült és elkezdtek rám telepedni. Hiába éreztem egy nyomasztó érzést, mégis legbelül boldog voltam, mert visszanyertem a régi szép időket.

24. fejezet~ Előtte nem lehet titkom

- De figyi már én elhiszem, hogy szeretet hiányban szenvedsz, de azért, még szeretnék élni egy kicsiét, szóval ha lennél szíves.
- Ohh persze. - jött zavarba Hyunseung és a tarkóját dörzsölni.
- Na segíts nekem kikelni az ágyból, hogy tudjunk kimenni a többiekhez.
Már nyújtotta is a karját, hogy felsegítsen. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, már nyúltam volna  kilincs felé, de akkor elkapta a kezem és visszarántott.
- Kérlek ez a beszélgetés maradjon kettőnk között.- úgy nézett rám, mint egy ma született bárány. Alig tudtam neki ellen állni.
- Ígérem köztünk marad. - elmosolyogtam magam- de azt hiszem most már elenegdheted a karom.
- Igen, persze, bocsánat - megint zavarba jössz.
- Komolyan ha még egyszer elvörösödsz ráknak foglak hívni.- elkuncogtam magamnak erre ő is felnevetett és így nyitottam ki az ajtót, de akkor nagy meglepetésemre a lábomon iszonyatos súlyt éreztem vagyis súlyokat. Szinte az összes Beast tag a lábam előtt hevert. Szinte minden nő erről álmodik. Erőteljesen nevetni kezdtem.
- Hát ti meg mit csináltok itt? .kérdeztem tőlük még mindig nevetve.
- Szerintem a dobhártyájukat tágították ki.- kezdett ős is nevetni.
 Mindegyik Beast tag durcisan állt fel, megigazgatták magukat a pólót vagy esetleg a kis kabátkát amit viseltek, leporolták magukat, és felhúzott orral huppantak le a kanapéra, vagy mentek ki a konyhába.
Hyunseunggal továbbra is nevetünk az ügyön, majd kiléptünk a szobából és akkor vettem észre, hogy nem mindegyik Beast tag volt jelen  a hallgatózásnál, Gikwang Minzyvel bájcsevelt a barátnőm szobájába. Ezt is csak azért vettem észre, mert a szobánk egymással szembe van és a szoba ajtó félig nyitva volt. Lassan odalopóztam és elkezdtem én is hallgatózni, ha már mások is ezt a műszakot folytatják. Csak ennyit hallottam:
-Szóval maradjon titok.
HyunSeungnak intettem, hogy menjen a fiúk után, értette a célzást és el is ment én meg már nem bírtam tovább türtőztetni, bementem.
- Na mizujs gerlepár?
Bátyám tekintette megváltozott. Pillantásából aggódást, törődést, szeretet vettem le.
- Most mi van miért kell így rám nézni? .- vizsgáltam magam, hogy valami vicces dolog van rajtam vagy esetleg elkenődött a sminkem.
Akkor bátyám fel állt az ágyból és elkezdett felém lassan közeledni. Szemei gyanakvóak voltak túlságsan. Ahogy egyre közeledett felém én úgy léptem hátra, de a fal megakadályozta további lépéseimet, préseltem magam a falba, mintha azt vártam volna, hogy az onnan tűnjön el és én tudjak még tovább lépkedni hátra, de a fal nem mozdult el, Gikwang viszont egyre közelebb jött hozzám.
Majd teljesen előttem volt, pár centi volt köztünk. Elkezdte arcom vizsgálni, pillantása még mindig szúrós és gyanakvó volt. Jobb kezét elkezdte lassan felemelni arcomhoz. Én összezártam szemeimet, mert féltem. Majd éreztem, hogy a homlokomhoz nyúl és fufrum elsöpri, hogy arcom eltudja söpörni. ekkor rájöttem nincs menekvés tovább bátyám rájött vagy is gondolom Minzy rávezette a dolgokra.
Szemeim lassan nyitottam fel, kíváncsi voltam a reakciójára. Felé fordítottam arcom és szemébe néztem. Akkor eltűnt a homlokáról a ránc. Arca kisimult, már már mosolygott és akkor hirtelen elkapott és magához ölelt.
-Istenem Boomie, tényleg te vagy az.
Itt elszakadt nekem a fonal, a mennyországban vagyok vagy tényleg hiányolt engem mindenki?

23. fejezet ~Fájdalmas percek

A látásom egyből kitisztul és kikerekedett szemekkel néztem felé, mint aki éppen egy szörnyet látott, aki most bújt elő az ágya alól. Kezem rögtön kikaptam selymes ujjai közül, és ágyamban is odébb mentem egy arasznyit.
- Te mit keresel itt?- szóltam hozzá félénken és egyben döbbenten is.
- Minzy értesített minket, vagyis DongWoon, hogy segítséget kérjen, de jöttünk mindannyian.
Akkor lettem figyelmes arra, hogy a többiek is ott állnak a háttérben és mind aggódó fejet vágnak. Próbáltam egy enyhe és erőltetett mosolyt csalni az arcomra és zavaromban bal kezemmel tarkóm kezdtem el maszírozni.
- Áhh nyugi fiúk, csak keveset ettem ma biztos attól estem össze.
- De...- szólalt volna fel Minzy, de szúros szemmel néztem rá, nehogy valamit is merjen mondani.
- Igazán? - közeledett felém Gikwang - Mi nem hallottuk és nem is úgy látjuk, hogy ennyi baj lenne. Szerintem jobb ha mi kimegyünk és jobb ha megtárgyalod Hyunseungal azt, hogy milyen keveset ettél ma.
HyunSeung és én egyszerre kaptuk fel a fejünket, mind kettőnkön látszott a döbbentség. Gikwang erre a reakciónkra csak kacsintott egyet, majd felállt az ágyam széléről és elkezdte kiterelni a bandát és vele együtt Minzyt is a szobából, hogy hagyjanak minket magunkra.
Barátnőm félve tekintett vissza az ajtóból, félt ott hagyni engem, de Gikwang megérintette a vállát és egy nyugtató mosolyt ejtett felé. Kicsit furcsa viselkedésük van, ha egymás mellett vannak, erre felfigyeltem, de nem volt időm ezzel foglalkozni, hisz itt ül mellettem az a fiú, aki egykor a múltam volt. Tekintetem rátévedt és akkor kissé meglepődtem. Fejét lehajtotta, be volt görnyedve és kezében valamit morzsolgatott, talán egy papír zsebkendőt, de nem volt időm alaposabban megfigyelni, mert hozzám szólt.
- Jessica, nem akartalak megbántani egyáltalán. - hangja rekedt volt, talán a sírástól- Nagyon jól éreztem magam veled tegnap este, rég voltam így felszabadulva. Elakartam volna neked mondani valamit, csak ott hagytál és csak néztem ahogy egyre távolodsz tőlem, a szívem hasadt meg, hogy úgy kellett lássalak.
-Nem kell magyarázkodj, igazad volt, csak az alkohol beszélt belőled. -fejem a szoba bal sarkába fordítottam, hogy ne vegye észre könnyeimet.
- Kérlek, hagyd, hogy befejezzem. Félek egy lánnyal is bármit kezdeményezni, mert nem rég nagyot csalódtam egy lányban, akibe halálosan szerelmes voltam és jelenleg is vagyok. Egyszerűen nem tudok rajta túl lépni, akármennyire megbántott, nem tudok rá haragudni, de ő eltűnt. Akkor amikor elmondott nekem mindent a balesetem napjáról, iszonyatosan mérges voltam rá, és elküldtem, de megbántam minden pillanatát, annyit kerestem már, de nem találtam meg, de túl kell tegyem magam rajta, mert az élet rövid nem igaz?- ekkor felemelte fejét enyhe mosoly kíséretében, de amikor megláttam arcát elsápadtam. Szemei vörösek voltak, arca hófehér és a szeme alatt táskák voltak.
Kissé elgondolkoztam előző szavain, és arra jutottam, hogy ez a lány nem lehet más csak is én. Nem tudtam legbelül , hogy síkitsak a boldogságtól, hogy tényleg szeret, vagy üvöltsek a fájdalomtól, hogy ezt okoztam számára. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna és azt mondtam volna, itt vagyok ne keress tovább, én vagyok az Boomie, de nem tehettem, még nem tehetem idővel elárulom neki, de most még nem szabad.
- Hyunseung én megértem, nem kérek tőled semmit, csak annyit, hogy maradjunk barátok. És tudod mit? Megígérek neked valamit.
- Oh igazán? És mit?
-Segítek neked felkutatni az a lányt.
Ekkor HyunsEung a nyakamba ugrott és szorosan ölelt. Úgy sírt mint egy kisgyerek, ettől a pillanattól nekem is legördültek a könnycseppjeim, de elhatároztam, hogy rávezetem arra, hogy rávezetem arra, hogy én vagyok az a lány akit keres.

22. fejezet~Visszanyal a fagyi

-Jézusom! Miért hív ő engem? És honnan tudja a számom?- verejtékeim gördültek le végig testemen. Féltem felvenni a telefont. Lassan nyúltam telefonom felé, remegett a kezemben a kis készülék. Óvatosan megnyomtam a "fogad" gombot.
-Ha-halo?- félénken szóltam bele a telefonba, úgy éreztem gombóc van a torkomban, ami nem hagy megszólalni.
- Jessica? Hyunseung vagyok, beszélnünk kell, gyere el hozzánk. - egy hangúan mondta, mintha csak utasítana valamire érzések nélkül.
- Re-rendben. Ott leszek.
Gyorsan kinyomtam a telefont, de akkor ki is csúszott a kezeim közül.
-Mi történhetett, hogy Hyunseung így viselkedett velem.
Ránéztem az ágyam melletti órára, éppen fél11-et mutatott.
Kisóvárogtam a nappaliba, ahol Minzy ült a tv előtt és egy kávét szürcsölgetett.
-Ya! Téged is látni?- fordult felém unottan barátnőm.
- Minzy! Kérlek, most azonnal mond el mi történt tegnap este! - lehuppantam mellé a kanapéra, és látszott rajtam, hogy gondterhelt és megviselt vagyok.
Vett egy nagy levegőt és hozzákezdett.
- Elhiszem neked, hogy mindennél jobban vágytál már arra, hogy Hyunseung közelébe lehess és érezdhesd illatát és érintését, de szerinteme nyhe túlzásokba estél.
-Miért ? Mit műveltem? Mond el!- a végénél kissé felemeltem a hangom.
-Mondjuk a srácot se kellett félteni, ő is ugyanúgy belement a játékba, sőt néha ő kezdeményezett.
-Minzy! Mi történt? - elsápadtam, éreztem hogy könnyeim törnek elő.
- Kelleténél többet itatok és hát eléggé furcsán viselkedtetek egymással, nyomultatok egymásra és ha nem jelenek meg a színen, elcsattan az első csók is, gondolom minden álmod hogy végre csókoloz vele, de ne ilyen állapotodban legyen már meg az első, hogy még nem is emlékeznél rá.
Kezem szám elé kaptam, meglepődtem ezen az egészen. Még is mi motivált engem, hogy én ennyit igyak?
-Akkor ezért akar velem találkozni.- bigyesztettem le a fejem. - meg kell vele beszéljem és tisztáznom a helyzetet.-kaptam fel a fejem, de azzal a lendülettel már fel is piattantam a kanapéról és siettem a szobámba készülődni.
Még egy mondatra visszarohantam barátnőmhöz.
-Köszönöm, hogy elmondtad, pusszantalak, hogy ilyen barátnőm van.
Hihetetlen tempóban készen voltam. Próbáltam azért úgy öltözködni és a hajamat is úgy beállítani, hogy kevésbé legyen felismerhető. Rápilantottam az órámra ami negyed kettőt mutatott.
-Istenem, már is késésben vagyok.
A házból úgy kirohantam, hogy szerintem csak azt a port lehetett látni, amit magam után felkavartam. Fogtam egy taxit és fél órán belül ott voltam a lakásuknál. Azért telt ennyi időbe, mert amikor elköltöztem az járt a fejemben, hogy minél távolabb kerüljek tőlük, hogy még véletlenül se rontsak el neki, és úgy gondoltam, hogy nekik is jobb nélkülem, egy szóval valahogyan el kellett kerülnöm őket, és erre csak egy megoldás volt , hogy távol lakjam tőlük.
Bementem a lakásba és szélsebesen mentem fel a lépcsőn. Ajtójuk előtt viszont megtorpantam. Felemeltem a kezem hogy kopogjak, de valahogy az erőm elább hagyott és a kezem vissza leesett a lábam mellé. Úgy éreztem a lábam megint felfogja mondani a szolgálatot, de az egyik pillanatról a másikra megállt a remegésem. Összeszedtem minden bátorságom és bekopogtattam.
Hangokat hallottam, amelyek egyre közelebb kerültek hozzám. Egyre és egyre jobban hallottam azt a bizonyos hangot, majd beazonosítottam, egyből beleesek a mély gödörbe, mert ez a csodás mély hang gazdája nem más mint HyunSeungé. Már nyílt is az ajtó , lehunytam szemeim és vettem egy mély levegőt, amikor kinyitottam, megint azok a szempárok, amitől mindig minden pillanatban képes voltam padlót fogni.
- Gyere beljebb. -invitált volna be kedvesen Hs.
- Nem, köszönöm, legyünk túl rajta mihamarabb. Szeretném tisztázni magam.
-Igen pontosan ezért hívtalak ide, arra szeretnélek kérni, hogy felejtsük el ami történt tegnap. Úgy gondolom, hogy ami volt azon az estén, nem a mi akaratunk szerint működött, csak a pia beszélt belőlünk.
Meg se vártam, hogy fejezze mondanivalóját. Kezem arcomba temettem és sírva rohantam ki abból a házból, melyet pár hónapja hagytam ott, ugyanígy. Csak futottam és futottam. Azon gondolkoztam, hogy megint mit ronthattam el, hogy így alakult.
Amint haza értem nem is szemléltem körbe, hogy Minzy hol van, csak berohantam a szobába és csak dühöngtem. A fésülködőszekrényem lévő dolgokat lesöpörtem közben üvöltöttem, ágyam szét túrtam és akkor pillantottam meg a z ágyam mellett lévő fényképet, amire a kis idézetem volt téve, idegsségembe azt is felkaptam és hozzá vágtam a falhoz. Beestem az ágyamba, kizártam a külvilágot, kezdett elsötétülni minden, nem láttam csak még pár hangot hallottam, de azokat is nagyon halkan.
-Boomie, engedj be! Mi történt? Minzy vagyok.
És itt megszünt minden amit eddig hallottam, láttam. és éreztem.
Arra ébredtem, hogy egy meleg, törödő kéz fogja  a kezem. Nem ébredtem fel idegen helyen. A saját szobámban voltam, de nagyon homályosan láttam. Annyit véltem felfedezni, hogy egy alak ül mellettem. Megszólítottam
-Minzy, kérlek hozz egy kis vízet.
- Nem Minzy vagyok, hanem Hyunseung.

21. fejezet~ Bulizunk ész nélkül

Minzyvel hevesen kezdtünk el készülődni. Azt se tudtuk, hogy hova kapkodjunk. A fürdő és a a szobáink között ingáztunk. Amíg Minzy  lezuhanyzott, addig én előkészítettem azt a ruhát amit felveszek. Pont végső szóra kijött Minzy a fürdőből, ezért gyorsan beszaladtam, mert már késésben voltunk. Délután 5 óra volt, de számunkra kevés volt, még meg kellett csinálni a hajunkat, smikelni, felöltözni és persze az utolsó simítások sem maradhatnak el. 45 percen belül végeztem a mosakodással és a hajmosással. Gyorsan megszárítottam a hajam. Unalmasnak találtam azt, hogy mindig ki legyen engedve, ezért felfogtam lófarokba, de persze a telifufrum hajvasalóval lesimítottam. Kijöttem a fürdőből, közben bekukkantottam barátnőm szobájába.
- Na hogy állsz? - kérdeztem tőle.
- Haladok, de egy nőt nem lehet időhöz kötni.
- Nekem mondod?!
Csak mosolyogtunk, de én siettem tovább az én szobámba. Leültem a tükör elé. Alapozót egyáltalán nem raktam magamra, mert annyiban szerencsém van, hogy az arcbőröm hibátlan, ezt szerencsére apukámtól örököltem. És ekkor eszembe jutottak a szüleim. Azóta se kerestek, nem hívtak telefonon semmi. Nem is hiányoznék nekik? De mindegy én döntöttem így. Ha majd egyenesbe jön minden itt Koreában, intézem az otthoni ügyeimet.
A sminkelést folytatva, csak szemceruzával húztam ki a szemem és halványan spirállal. A számra halovány szájfényt tettem. Majd áttértem a felöltözéshez. A választásom egy fekete rövidnadrágra esett, ez alá felvettem egy fekete harisnyát, amin apró minták vannak benne. Felsőnek egy egyszerű fehér pólót választottam és hogy az egész szettet feldobjam egy kék dzsekit vettem fel mellé és ehhez egy fekete csattos magassarkút húztam. ( végeredmény: Boomie )
Kiléptem a szobámból és Minzy is akkor lépett ki. Ő se esett nagyon túlzásokba. Egy fekete cicanadrágot vett fel és hozzá egy smilyes felsőt és ehhez egy fehér kabátkát amin egy piros nyelv volt. ( végeredmény: Minzy )
És ekkor rögtön megcsörrent a telefonom. DongWoon volt az.
-Lent vagyunk. Gyertek le.
-Okés. 2 perc.
Minzyvel gyorsan leszaladtunk. Minden vágyam az volt már, hogy lássam Hyunseungot. Irtózatosan féltem attól a pillanattól, amikor meglát engem, vajon neki is csak annyi kell, hogy felismerje a hangom mint Dongwoon.  Nagyon ügyesen ki kell játszanom őt, de semmij jó tervem nincs, mert csak arra tudok gondolni, hogy lássam őt, és mindennél jobban vágyok arra, hogy karjaiba lehessek.
A bejárati ajtóhoz értünk, ahol megtorpantam, féltem kilépni, lehet, hogy most minden megváltozik ezzel az estével pozitív illetve negatív irányba is változhat.
- Mi váratod a népet? Gyere már! - szólt utánam Minzy és megragadt a karom és kiráncigált.
Vettem egy nagy levegőt és mentem utána mosolyogva. A fiúk a kocsi előtt álltak. Fel voltak sorakozva mint a katonaságnál, muszáj volt kuncogjak rajtuk. Most minden kezdődik előről, tehát mutatkozunk be egymásnak.
Minzy kezdte.
-Annyeong! Jong Minzy vagyok :D- barátnőm minden fiúval lepacsizott mintha már ezer éve ismernék egymást.
És akkor következtem én, nem tudtam annyira feloldódni mint barátnőm, késztetést éreztem arra, hogy megöleljem őket. És akkor jutott eszembe, hogy valódi nevem nem használhatom, mert akkor minden kiderül. Beparáztam. Mit kéne kitaláljak. Gyorsan körbe néztem, hát ha valamilyen tárgyról eszembe jut egy név.
- Jessica vagyok. Örülök.- Minzy kicsit furcsán nézett rám, „még is ennyi lenne a fantáziád” fejjel., de akkor hirtelen DongWoon odajött hozzám és megölelt.
- Örülök, hogy téged választottak, kicsit megdöbbentem, de visszaöleltem és ezekután teljesült a kívánságom. A többi fiú is odajött hozzám megölelt és egyenként bemutatkoztak.
- Hyunseung. – és amikor ő megölelt. kiment a lábamból az erő és úgy éreztem, hogy abban a pillanatban összeesem. Az férfias illat elvarázsolt. Lábaim feladták a szolgálatot és HyunSeung karjaiba omlottam. Ő meg erős karjaival megtartott.
-Úristen! Jól vagy?- szólt hozzám megijedve.
Ekkor észhez tértem.
-Persze, bocsánat, hogy kellemetlenséget okoztam.
-Semmi baj, de biztos jó ötlet, hogy menjünk bulizni? Teljesen el vagy sápadva. –mondta aggódva Gikwang.
Bátyám! Istenem , de hiányoztál te is, ha tehetném nyakadba ugranék és ott sírnék, hogy mennyi évet mulasztottam el nélküled.
-Nyugi, csak keveset ettem ma, de majd a buliban eszek. - rájuk kacsintottam. Nem mertem biztosra venni azt, hogy hittek nekem,. Beültünk a kocsiba és mekkora szerencse, pont Hyunseung mellé ültem én. Az úton végig beszélgettünk. Közelebbről megismertük egymást. Annyira lángban égett  a szemem a szerelemtől, hogy alig lehetett nem észrevenni. Minzy többször a lábamba is rúgott, de jól esett, hogy végig beszélgethettem vele. Amikor a discoba értünk egyből a bár pulthoz vettük Hyunseunggal az irányt, míg a többiek elmentek a lefoglalt asztalunkhoz. A kelleténél többet ittunk a  sráccal. Sőt elég sokat, éreztem, hogy már nagyon hat az agyamra.
-Hyunseung oppa olyan aranyos vagy egyelek. – megcirógattam a kezemmel az arcát.
Elkapta a kezem és enyhe csókot lehelt rá.
- A te szépséged felülmúlhatatlan.
Ekkor hirtelen elkaptam a nyakkendőjét és a táncparketre rángattam. Szenvedélyes táncba kezdtünk. Úgy éreztünk, hogy miénk az egész táncterep. Ekkor egy lassú tánc következett. Kezem a nyakába helyeztem, ő pedig karjait a derekamra és egymásra néztünk. Eszembe jutott, hogy régebben vanília szempárnak neveztem. Annyira el tudtam veszni azokban a gyönyörű barnán csillogó szemeiben. Azt vettem észre, hogy közelít a számhoz, de akkor Minzy elkapta a kezem.
- Ne haragudj Hyunseung,de nekünk mennünk kell a héten úgy is találkozunk, mert mennünk kell dolgozni. Vigyázz magadra. Anyneong.
És Minzy már rángatott is magával. Visszatekintettem a fiúra ki csak ott állt és várta a csodát.
- Mi-miért kellett ezt csinálni?- szóltam barátnőmhöz.
-Nézz magadra és mondj véleményt, ezt még otthon megbeszéljünk.
Olyan hosszadalmasnak tűnt az a 15 perces út. Sőt amikor kiszálltunk a  taxiból ki is adtam magamból mindent. Majd nagy nehezen Minzy felvitt a házunkba és bedobott az ágyba. Menten elaludtam.
Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Nem tudtam hol vagyok és mit csinálok vagy azt hogy ki vagyok.
-Hogy kerültem ide? Jézus mit műveltem én tegnap este. – és ekkor csörgött a telom.
Ránéztem a kijelzőre és Hyunseung neve villogott rajta.

20. fejezet~Élj a lehetőséggel

Pár nap múlva kopogtatnak az ajtónkon. Reggel volt, túl reggel. Komás hangulatomban kaptak el, hisz akkor keltem ki az ágyból. Minzy a konyhában tevékenykedett, ezért nekem kellett ajtót nyitnom. Nem is figyeltem arra a bökkenőre, hogy éppenséggel új külsőm bárki megláthatja. Már nyúltam volna a zár felé, amikor Minzy elkapta csuklóm.
-Te ilyenkor tetetted, hogy hülye vagy tényleg hiányzik ott valami bent? Nézz már tükörbe! Most mindent elszúrtál volna.
Gyorsan egy törölközővel csavartam be a hajam és egy sálat dobtam a nyakamba. Kicsit se néztem ki örültnek.
-Nyitom már!
Amint kinyitottam az ajtót, azt hittem padlót fogok. Nem hittem a szememnek. DongWoon állt az ajtóban.
-Annyeong! Ön ugye bár a MissKiss egyik tagja?
Én csak hevesen bólogattam, nem mertem megszólalni, nehogy felismerjen.
- Ohh örülök, hogy végre megtaláltam, bemehetnék?
Beinvitáltam a házba. Elkezdtem hülyén viselkedni, eléggé zavarban voltam. Nagyon paráztam attól, hogy lebukunk. Eszembe jutott Minzy, hogy ő nem tudja, hogy kijött hozzánk és bármikor kiléphet a konyhából. Dongie felemeltem a mutatóujjam, hogy várjon egy pillanatot, és kirohantam a konyhába.
-Minzy, Minzy,Minzy! Nem hiszed el ki van itt. DongWoon. Ki ne merj jönni, mert akkor mindennek vége.
Nem is hagytam megszólalni, visszamentem a nappaliba és leültem. Elkezdtem mosolyogni, majd rájöttem, hogy a sáltól nem lát semmit, így homlokon csaptam magam.
-Hülye!
-Hogy mondta?-nézett rám csodálkozóan DongWoon.
Oldalra ráztam a fejem, kitágult szemekkel. Majd DongWoon becsukta száját, hisz ettől a  reakciótól kissé az álla érintette a földet.
- Annyira emlékeztet maga engem egy régi ismerősömre.
Ettől felkaptam a fejem. DongWoon elkezdett közeledni. Mélyén nézett a szemembe. Tekintete egyre szúrósabb lett. Majd keze sálam felé nyúlt, leakarta venni.
-Kérem ne tegye!- szóltam hozzá ijedten.
DongWoon ekkor mindenre rájött. Felismerte a hangom. Teljesen elsápadt. Fehér lett a bőre, és összegörnyedt a kanapéra.
-Most már nem tudom tovább rejtegetni.- szóltam és közben a padlót bámultam.
Lassan lehúztam fejemről a törölközőt, és megjelentek aranyló fürtyeim. Sálat is kirántottam nyakamról és felfedte arcom is.
-Boomie, még is hogy? Mi ez az egész? Hogy kerülsz ide? És mi ez az új külső? Fel se ismertelek volna, ha nem hallom hangod.
- Sajnálom DongWoon nem mondhatom el.
-Miért nem? Miért nem bízol bennem?
-Nem megbízás, csak hidd el jobb mindenkinek., de kérlek ne mond el senkinek.
-Azt várod el tőlem, hogy végre megtaláltalak és ne tudassam a világgal? Még is miért? Nem megyek innen sehova, míg választ nem kapok.
Felhúztam magam, akaratlanul üvölteni kedztem.
-Azt akarod, hogy megint összetörjem a szíved? Miért nem tanulsz az első hibádból? Nem volt elég egyszer neked elmondanom, hogy nem akarok tőled semmit, csak abban a pillanatban te voltál a legmegfelelőbb személy, akit kitudtam használni?
DongWoon lefagyott, úgy látszik megint összetörtem, de nem volt más választásom. Azt vettem észre, hogy egyre jobban hátrál, szemeiből a könnyek záporoznak. De nem ez nem végződhet így.
-Ne kérlek várj! -szóltam utána, de nem hallgatott rám. Kiviharzott a házból.-Ezt nem hagyhatom annyiban.
Utána rohantam. Elég nehéz volt utol érjem de a második emeleten elkaptam a csuklóját.
-Ne haragudj kérlek, mindent elmondok, csak ne lépj ki többet az életemből.
Hirtelen megfordult Dongie, és magához ölelt.
-Kérlek ne beszélj velem így többet. Elfogadom, hogy nem vagyok az eseted, hogy t soha nem akarsz tőlem semmit, tudom, hogy még a hátad közepére se kívánsz. Csupán csak egyet kérek, őrizz meg a legközelebbi barátodnak, és hagyd, hogy csak csodáljalak, neked semmit sem kell tenned, csak légy a barátom.
Közben könnycseppjei már az én vállam eláztatták. Ledöbbentem ezen a mondatán. Félva és óvatosan emeltem fel a kezem és lassan az izmos vállára helyeztem. Elkezdtem simogatni lágyan, de már nem bírtam magam türtőztetni, így teljes erőmmel megöleltem és csak szorítottam. Nem engedtem szorításomból percekig. Úgy éreztem ebben a pillanatban, csak mi ketten vagyunk. Talán félő kijelenteni, de egyszer meg fogom bánni, hogy egy ilyen kincset dobtam el magamtól.
Percek múltán, alább hagytam az ölelésből és gyengéd ujjaimmal letöröltem a könnycseppjeit az arcáról.
- Mindig itt leszek neked. Ígérem többet nem beszélek így veled és nem bánok veled csúnyán. ÉS most gyere vissza, sok mesélni valóm van neked.
Ő erre csak bólintott, megfotam a keét és húztam magam után.Visszaértünk a lakásba, de ott már Minzy várt minket.
-Mégis mi volt ez a kiabá...- nem tudtam mondandóját befejezni, mert meglátta, hogy rajtam nincs álruha  és csak utána látta meg Dongiet.- Hát itt meg mi történt?
- Az lényegtelen, de gyere ide, mert sok mesélni valónk van DongWoonnak.
Minzy döbbent volt, de hallgatott rám. Mindent elrészleteztünk a kis maknaenak, hogy miért csináljuk ezt az egészet. Ő csak figyelmesen hallotta. Amikor az indokhoz értem, hoyg ezt az egészet HyunsEung miatt csinálom, kicsit megijedtem, hogy megint el fog törnia  mécses, vagy megint megbántom, de nem szeme se görbült. Tényleg komolyan gondolta. Majd a végén csak ennyit mondott.
-Nyugodjatok meg ! Köszönöm, hogy ezt megossztottátok velem, íégrem senkinek nem fogom elmondani, és mindenben támogatlak illetve segítelek titeket.
Minzyvel egyszerre a nyakába ugrottunk és hangos síkitozásba kezdtünk.
-Köszönjük, köszönjük!
-Jó, jó elég lesz már. Nem kell itt túlzásokba esni, mi lesz ha meghalljátok azt a hírt, hogy titeket választottuk ki a Cube entertainment új csemetéinek.
-ááááááááááááááááá.- még hangosabban üvöltöttünk a barátnőmmel.
-Ezt meg kell ünnepelnünk.-mondta Minzy.
-Egyetértek.-válaszoltam vigyorogva.-de csakis a fiúkkal.
- Már telefonálok is nekik. Ti addig szedjétek rendbe magatokat, hogy ne legyetek felismerhetőek.
Pár perc múlva vissza is jött Dongie.
-Este le van foglalva. 9-re itt vagyunk értetek, nyomás készülni én meg megyek.
Kikisértük, mi meg hozzá kezdtünk készülődni, de akkor is csak Hyunseung járt a fejemben, hogy újra láthatom.

19.fejezet~Eljött a mi időnk

-Hihetetlen vagy. Azt ugye vágod? - fordultam Minzy felé és szúrós szemmel néztem felé.
- Tudom, tudom, de a te javad akarom. Kotorj zuhanyozni.
Elmosolyodtam rajta. Hallgattam rá, így szedtem a lábam a fürdőbe. Próbáltam langyos vízzel fürdeni, hogy egy kicsit felfrissítsem magam.Mire visszatértem, láttam, hogy Minzy a laptopot bújja.
- Hát te meg mit csinálsz?- ültem mellé kíváncsian.
-Azt hiszem megtaláltam a tökéletes számot amit énekelni fogsz.
-És mire gondoltál te mindent tudó?
Felém fordította a laptopot. Elindította az mv-t. Már az első pillanatól éreztem, hogy ebben a dalban minden érzésem benne van. Ezzel kifejeztem szerelmem HyunSeung iránt. Nem kell beszéljek, nem kell cselekedjek, elég ha dalban fejezem ki magam, ha dalban mondom el fájdalmam, szerelmem és gondolataimat. Végre megmutathatom igazi valóm.
Vége lett a dalnak és egy könnycsepp gördült le arcomon, de gyorsan letöröltem, hogy senki se lássa azt, hogy elgyengültem egy pillanatra is. Most nem. Erősnek kell maradnom.
-Nyugodj meg! Melletted vagyok jóban rosszban. Ha sírni akarsz, csak rajta, ha jobb lesz neked enged ki.
Meg se vártam mondani valóját, vállára hajtottam a fejem és halkan, csendesen elkezdtem sírni. Ahogy kiadtam magamból, éreztem, hogy erősödök meg és kiáramlik belőlem a fájdalom és csak az küzdeni vágyó akarat marad meg.
Befejeztem a nyafogást és hozzá kezdtem a próbához.
Viccből egy üveget fogtam meg és azt használtam mikrofonnak. Gyakorlás közben sokat hülyéskedtünk Minzyvel, néha besegített a dalban, de a rap része sose ment. Nem bírtam a nyelven olyan tempóban megpörgetni. Minzy odaállt mellém és megmutatta, hogy hogyan is csináljam és ahogy néztem, hogy milyen lelkesedéssel csinálja, felcsillant a szemem.
-Minzy te tehetséges vagy ebben.
-Ugyan dehogy is.
- De igen. Te felléphetnénk együtt is!- elkezdtem ugrálni körülötte.
-Ne jussanak ilyenek az eszedbe. Azonnal verd ki a fejedből.
-Kérlek, kérlek, kérlek.
-Nem Boomi, felejtsd el.
-Ha te nem fogsz rappelni, akkor én se énekelni.-bevágtam a durcit, kardba tettem a kezem és elfordultam tőle.Hallottam, hogy vesz egy nagy sóhajt.
-Rendben van, de tudd, hogy csak miattad a csinálom.
Eszeveszett sikítozásba kezdtem és nyakába ugrottam.
-Köszönöm, köszönöm.
Megöleltük egymást és utána kemény munkába kezdtünk. 2 napig egy kezemen megtudom számolni azt, hogy hány órát aludtunk,de úgy éreztem megérte a küzdés.
Elkészültünk ruha, haj és smink gyanánt. Miközben rajtam esett egy kis átalakítás , Minzyn is, hogy őt se ismerjék fel. Eddig neki hosszú fekete haja volt. Most rövid és barna haja lett. ( végeredmény : Minzy új külsője )
Elindultunk a válogatásra. Mikor megérkeztünk, akkor bizonyosodtunk meg róla, hogy nem csak mi kergetünk álmokat, hanem rajtunk kívül még jó pár 100 ember. Kicsit megijedtem és félve tekintettem Minzyre.
-Fighting. -mondta Minzy. Láttam, hogy csillog a szeme így én is erőre kaptam.
-Fighting.
Sorba hívták be az embereket. Mi a 42-es számot kaptuk. Volt akik sírva és volt akik beképzeltem jöttek ki. Akkor kaptunk tudomást, hogy nem csak a zsűri lesz jelen, hanem minden egyes Cube idol is. Még nagyobb pánikba estem, de még jobban megijedtem.
-42-es előadókat várjük a teremben. Minzyvel egymásra néztünk és beléptünk.
Akkor megpillantottam HyunSeungot. Ott ült a Beast többi tagjával, pont bátyám mellett. A szívem a torkomban dobogott. Azon imádkoztam, hogy ne ismerjenek fel, de szerencsére mindegyikőjük fáradt volt, így búskomoran bámultak maguk elé. Erőt vettem magamon. HyunSeungért csinálom.
-Annyeong. Mi a nevetek?
- MissKiss.
- És mit adnak elő?
- G.na- I will back off so you can live better.
- Hallgatjuk.
Megszólalt a zene, behunytam szemeimet és átadtam érzéseimet a dalnak. Mikor elérkeztem a refrénhez, torkom szakadtából énekeltem ekkor bátyám és Hynseung felkapták a fejüket, de nem volt időm jobban megfigyelni arckifejezésüket, mert folytatnom kellet, itt még nem szabad megállnom. Minzy része következett. Ekkor volt pár másodpercem, hogy vörösördögre figyeljek. Nagyon figyelt engem, sőt túlságosan is. Ennyire még senki se mért végig. Féltem attól, hogy lebukok.
Mikor a szám végére értünk, megtapsoltak minket és mondták, hogy majd értesítenek minket. Megköszöntünk és már mentünk volna ki, de akkor HyunSeung szólalt fel.
-Várjatok csak egy kicsit.
Meg állt bennem az ütőér. Most vége mindennek.
-Nem találkoztunk már valahol? Annyira ismerősök vagytok nekem. Főleg te szőkeség. Mi a nevetek?
Ettől a szőke megnevezéstől felszökött bennem a pumpa. De megőriztem a higgadt vérem.
- Az maradjon Top Secret. Minzyvel elmosolyogtunk és kisétáltunk.
Pár nap múlva....